Ugrás a tartalomra

Velkey György: Ezután is túl sokat kell várni a kórházi ellátásra

1

 

A kórházi adósságállomány az egészségügy tünete, a problémát kezelni kell, de ezzel nem oldódik meg. A rendszerváltás óta alulfinanszírozott a rendszer, aminek következményei évről évre jelentkeznek ─ fogalmazott az Indexnek Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója. Úgy véli, vannak előrelépések az egészségügy átalakításában, de kifogásolt pontjai rányomják bélyegüket a mindennapi betegellátásra.

A Magyar Kórházszövetség elnöke lapunknak többek között arról beszélt, hogy

  • mi vezetett a rekordmértékű kórházi adósság kialakulásához;
  • egy jó menedzsmenttel ez kiküszöbölhető-e;
  • működhet-e az országban kiegyensúlyozottan a magán- és az állami egészségügy;
  • miért növekedtek a várólisták a Covid óta;
  • a bérnővéri rendszer kivezetése mekkora problémát okoz;
  • az orvos- és szakdolgozói bérek emelése megoldást jelenthet-e a munkaerőhiányra;
  • jó irány-e a közellátás centralizációja;
  • milyen év vár a kórházakra 2024-ben.

Több mint 130 milliárd forintos adósságot halmoztak fel év végéig a magyar kórházak, amiből a Magyar Közlönyben megjelentek szerint december 31-ig 90 milliárd 225 millió forintot egyenlítettek ki a költségvetésből. Mi a rekordméretű tartozás oka? A Bethesda költségvetésére hogyan hatott a helyzet? Megoldást jelenthetne, ha nem az uniós átlag felét költené az állam az egészségügyre?

Az alulfinanszírozottság több évtizedes probléma, a magyar állam GDP-arányosan még régiós szinten is keveset fordít az egészségügyre, miközben ugyanazon a piacon mozgunk, a gyógyszerekért, az eszközökért ugyanannyit kell fizetnünk, mint a nyugat-európai országoknak. A magyar emberek egészségi állapota sajnos rossz, ebből a finanszírozásból az ellátásukat nem lehet a szükséges szinten tartani.

 

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház
A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

Az energiaárak emelkedését és a bérnövekményt ugyan a biztosítón keresztül kompenzálta az állam, de a mindennapos beszerzésekre, vagyis az úgynevezett dologi költségekre évek óta semmilyen pluszforrás nincs a költségvetésben. Az infláció, a forint gyengülése, és a máig nem térített amortizációs költségek így adóssághoz vezetnek, pláne ha több vagy súlyosabb beteget lát el egy intézmény. Az adósságoptimalizáláshoz tehát a betegszámot és a dolgozói létszámot is csökkenteni kellene, ami nonszensz.

Ez főleg a magas szintű komplex ellátást nyújtó intézményeknél okoz problémát. A Bethesda is rendre túllépi a kapacitáskereteit, vagyis a megkapható bevételéhez képest túl sokat dolgozik. Ez azért is okozott az elmúlt években belső gazdasági válságot nálunk, mert a magas szintű gyermekellátás a leginkább pénzügyi veszteséghez vezető szakterületek közé tartozik. Adóssághoz vezet az is, ha kevés beteg fordul meg egy osztályon, hiszen a 24 órás szolgálat fenntartása sok pénzbe kerül, a bevétel viszont a betegellátási teljesítményéhez kötött. A kis kórházak egyes osztályai, például szülészetei ezért is fenntarthatatlanok.

Az év végén az Országos Kórházi Főigazgatóság vezetőjét, két munkatársát és 24 kórházigazgatót menesztettek a rekordméretet öltött kórházi adósság felhalmozása után. Jó vezetéssel ilyen finanszírozási környezetben kiegyensúlyozottabb lehet egy intézmény költségvetése?

A kórházigazgatók legnagyobb részének a hirtelen bevezetett 65 éves korhatár miatt kellett befejezni a munkát, náluk semmilyen más indokot nem méltányos sok évtizedes áldozatos munkájuk után feltételezni. Másrészt a menedzsmentek mozgástere igen szűk. Miután a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság átvette az intézmények üzemeltetését, az átvett szolgáltatásokra fordítható keretet jelentősen megemelték, vagyis világossá vált, hogy az azokra korábban fordított pénz tényleg nagyon kevés volt. Az igazságos finanszírozás irányába tett lépések elindultak a biztosítónál, de lassan haladnak, így a bevételeiket sem tudják érdemben befolyásolni az intézmények vezetői.

Hozzá kell azt is tennem, hogy egy kritikus átalakulások közepén levő rendszerben az intézmények negyedénél a vezetők előkészítetlen cseréje az SzMSz (szervezeti és működési szabályzat) szerinti helyettesekre rontja a reakciókészséget, a rezilienciát. Ezt a bajt tetézi, hogy a vezetői mandátumok most átmenetiek, hiszen ezekben a kórházakban hosszú hónapok telnek majd el a főigazgatói pályázatok lezárásáig.

A kórházak kiadásainak legalább 70 százalékát a bérek kifizetése teszi ki, az orvosok bérkorrekciója után, a márciustól esedékes szakdolgozói fizetések emelt összegét hogyan bírja el a rendszer? Márpedig, mint a kórházszövetség konferenciáján is említették, erre égető szükség volt, hogy meg tudják tartani az ápolókat, akik 30 ezres humánerőforrás-hiányuk miatt így is túlterheltek voltak. Úgy gondolja, az orvosfizetésekhez képest a 37 százalékos bérolló elég lesz ehhez? A Független Egészségügyi Szakdolgozók Szervezete szerint 50 százalék lenne az ideális.

A bérkorrekcióhoz a forrást az állam biztosította, ez a kórházak költségvetésére nem jelent jelentős terhet. Ugyanez várható az ápolói béremelésnél is. A munkaerő-igényes szakterületeken, például a gyermekellátásban dolgozó kórházaknál egyébként az elérhető bevétel majdnem 100 százaléka bérekre megy el – ez is magyarázza az eladósodást.

Az ápolói béremelés sajnos időben és mértékében is elmaradt az orvositól. Nagy kár, hogy így történt, mert a kórházakban belső feszültséget teremtett ez a késlekedés.

Most jelentős a korrekció, a 37 százalék már elfogadható arányszám európai szinten is, de hosszú távon ez még valóban kevés a hazai viszonyok között. 

Mit gondol, a fizetésemeléssel meg lehetne oldani a szakdolgozóhiányt, úgy ahogy ez az orvosok elvándorlását visszavetette? A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke is megjegyezte lapunknak, ehhez az osztrák bérek legalább 60 százalékát meg kellene itthon kapniuk, ami összhangban van a Magyar Orvosi Kamara (MOK) igényeivel.

A szakdolgozók migrációja sokkal kisebb volt, mint az orvosoké, ma sem ez a legnagyobb baj. Náluk a pályaelhagyás, a magánszféra felé való elmozdulás és a képzéstől való távolmaradás a gond. A mai magyar ápolói gárda legnagyobb része sajnos nem fiatal, legtöbben nyugdíj előtt állnak. Nagy szükség van a mainál sokkal nagyobb létszámú, minőségi és emberséges munkát végző ápolói karra. Ennek oka az idősödő társadalom és a gyorsan fejlődő orvostudomány is.

3

Velkey György János / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

A társadalmunknak be kellene látni, hogy ez egy létkérdés, mert mi nem fogunk tudni már nővéreket külföldről behozni, a határon túli magyar területek ez irányú forrásai is elapadtak. A fizetés fontos kérdés, de ugyanilyen nagy jelentőségű, hogy a mindennapi megítélésünkben és a közbeszédben is el kellene oda jutnunk, hogy kiemelten értékeljük ezt a magas szintű szaktudást, mentális és fizikai rátermettséget igénylő, mindegyik közül talán legszebb és legnehezebb segítő hivatást.

Az eddig is átlagban havi 240 órát dolgozó ápolók leterheltségét nem fogja még inkább növelni, hogy januártól nem alkalmazhatnak a munkaerő pótlására, kiegészítésére bérnővéreket, ami leginkább a fővárost érintette? A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) honlapján közzétett információk szerint több mint 20 kórházban ez vezetett időszakos ellátási problémákhoz. Számíthatunk arra, hogy bővül az ilyen intézmények listája?

A visszajelzések alapján a vidéki kórházakra nem igazán volt jellemző ez a foglalkoztatási forma, és Budapesten is csak néhány intézményben dolgoztak nagyobb arányban külső cég által foglalkoztatott szakdolgozók. Ezeken a helyeken nehéz helyzet alakult ki év elején. Az így foglalkoztatott ápolók egy része most újra alkalmazotti státuszba jelentkezik. Ez egy jó folyamat.

Vannak persze, akik az alacsonyabb jövedelem miatt nem vállalják ezt, nagy kár lenne, ha őket elvesztené a magyar egészségügy. Hiányozni fog az is, hogy az ilyen cégek segíteni tudtak a betegségek, kilépések és szülések miatt jelentkező hirtelen hiányok, vis maior helyzetek gyors megoldásában.

A tavalyi évben számos vidéki kórházban is felszámoltak osztályokat, a kisvárosokban főleg a fekvőbeteg-ellátásban szülészeten, urológián nem tudják ellátni a betegeket. Idén már két kórházból, Orosházáról, legutóbb pedig Zalaegerszegről érkezett ilyen hír, előbbin az urológia, utóbbin a kézsebészet szűnt meg, munkaerőhiányra hivatkozva. Az állam a centralizációval próbálja racionalizálni az ellátást, Ön szerint ez jó irány? Nem kerülnek ezzel még távolabb az egészségügytől a hátrányos helyzetű településen élők?

Eddig az ápolói hiányokról beszéltünk, ez a kérdés elsősorban az orvoskart érinti. A hiányszakmákban a kis kórházak többsége képtelen elegendő orvost foglalkoztatni, és legtöbbször az ilyen osztályok betegszámai sem elegendők ahhoz, hogy a szakmai rutin növekedjen, és a teljesítményből származó bevétel elegendő legyen. Ráadásul sok szülész, urológus, bőrgyógyász, fül-orr-gégész és más szakorvos számára biztosít kényelmesebb és jobb megélhetést a magánellátás, így ők kiesnek a napi 24 órás, évi 365 napos kórházi teherviselésből. Ezért a kis fekvőbetegosztályok egyre nehezebben fenntarthatók a kisvárosokban.

 

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház
A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

A mai közlekedési viszonyok között ez nem lenne nagyon nagy baj, de sajnos túl sokan vannak olyanok, akik számára a növekvő távolságok áthidalhatatlanok. Ezekre az emberekre külön figyelni kell, már csak azért is, mert az ő egészségi állapotuk a legkritikusabb. Hozzáteszem, hogy a speciális járóbeteg-szakrendeléseknek ezzel párhuzamosan sokkal közelebb kellene kerülni a vidéki emberekhez. Gazdaságosabb és emberségesebb lenne egy-egy specialista orvosnak hetente elmenni egy kisebb városba, mint emberek százainak útra kelni és a sokszor akár más megyében levő centrumokban ellátást keresni.

Ha már az orvoshiányt említette, a gyermekgyógyászat különösen érintett terület. Ha csak az alapellátást vesszük, az ezredforduló óta 15 százalékkal csökkent a számuk, közel 1300-an vannak ma itthon a rendszerben. A Bethesda Gyermekkórházat hogyan érinti a szakorvoshiány?

Nálunk elegendő a szakorvos, de ránk is mindennapi nehéz terhet ró ez a romló helyzet. Sok beteg messziről is hozzánk érkezik ellátást keresve, és a gyermek-alapellátás gyengülése miatt az egyszerűbb betegségben szenvedők is ellepik az ambulanciáinkat. Ráadásul tavaly tíz másik intézményben orvosok átmeneti átadásával is segítettünk krízishelyzetekben.

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház
A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

A Bethesda Gyermekkórház vezette az újszülöttkori ingyenes SMA-szűrés pilotprogramját, ami tavaly december 31-ével zárult. Gulyás Gergely a Kormányinfón közölte, bízik abban, hogy mielőbb folytatódni fog a vizsgálat. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár pedig azt nyilatkozta, hogy a minták kiértékelése folyik, a szakmai bizottság döntése után soron kívül bekerülhet a társadalombiztosításba. Kaptak arról visszajelzést, hogy mikor folytatódhat a szűrés?

Ahhoz, hogy egy új vizsgálat bekerülhessen a rutinszűrések közé, szükséges a kidolgozott módszertan megbízhatóságát kutatási mintaprogram keretében tesztelni. A Bethesda Gyermekkórház a mintaprogram lebonyolítására kapott megbízást, amit annak 2022. novemberi indulása óta sikerrel elvégeztünk. A tavalyi év végéig 73 ezer csecsemőnél kérték az ingyenes SMA-szűrést, közülük 9-nél diagnosztizálták a betegséget, akik heteken belül részesültek a kezelésben. Az egész projekt során rendszeresen szolgáltattuk az adatokat, a napokban az éves összesítést is leadtuk. Fontosnak tartjuk, és nagyon várjuk a folytatást.

Orbán Viktor az évzáró Kormányinfón a magánegészségügy és a közellátás viszonyáról is beszélt, úgy értékelte, hogy ami most van, az egy „kutyulék”. A Magyar Orvosi Kamara elnöke pedig nemrég úgy fogalmazott, hogy az állam a magánellátásba kényszeríti a magyarokat. A közellátás hosszú várólistáit és minőségét sorolta az okok közé. Ön szerint, hogyan lehet elérni, hogy a magán- és az állami egészségügy kiegyensúlyozottan működjön az országban?

Mindkettőre szükség van. A lakosság tehetősebb része gyorsabban és kényelmesebb körülmények között szeretne gyógyulni, és ezt meg is tudja fizetni. Ugyanakkor a nagy többségnek ehhez kevés a pénze, és a magas szintű szaktudást igénylő komplex esetek kezelését, intenzív ellátásokat, műtéteket nem is éri meg a magánszolgáltatóknak elvégezni. Ráadásul a folyamatosságot és a sürgősségi, valamint tartalékkapacitásokat is a közkórházak tartják fenn.

Ezért az állami és egyházi egészségügyi intézményeket védeni kell. Olyan feltételeket kell kialakítani bennük, ahol szívesen dolgoznak és versenyképes bevételt szereznek az orvosok és a szakdolgozók is. Lehetséges, hogy ehhez az is szükséges lesz, hogy szigorúan elkülönített időben és térben ezek a kórházak is megjelenjenek a magánellátás piacán, mert a munkatársaikat csak így fogják tudni megtartani.

 

2

A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

A NEAK közlése szerint annak ellenére, hogy miközben 41 ezren várakoznak műtétre, hatezer finanszírozása maradt bent a rendszerben. Mi az oka annak, hogy a Covid óta növekedtek a várólisták?

Ennek legfőbb oka a szakemberhiány, van, ahol a szakorvosok, de többnyire a szakasszisztensek, különösen a műtős- és altatóasszisztensek és intenzív szakápolók vannak kevesen. Másrészt a dráguló költségek mellett a finanszírozás is kevés. Sok kórházigazgató panaszkodik arról, hogy a várólista-csökkentő program emelt bevételével is adósságot termelnek, ha több műtétet végeznek. Fontos volna az orvosi béreket is teljesítményérzékenyebbé tenni. 

A paraszolvencia kivezetését a béremelések kompenzálták?

A paraszolvencia súlyos egyenlőtlenségeket tartott fent. A jelentős béremelés melletti megszüntetésével a legtöbben nagyon jól jártak, de vannak olyanok is, akik így sokkal kevesebb pénzhez jutnak a munkájukért. A kivezetése orvostörténelmi érdem és érték, mert súlyosan káros volt a morálra, az orvosképzésre, és torzította, lényegében átláthatatlanná és szervezhetetlenné tette a betegirányítást is.

A megszüntetés módszere ugyanakkor nem volt tökéletes. A Kórházszövetség azon az állásponton volt, hogy a teljesítményalapú bérelemet is bele kellett volna építeni a fizetésekbe, de sajnos ez nem történt meg. Így a paraszolvencia teljesítményt, elsősorban műtői többletmunkát fokozó hatása most kompenzálatlanul veszett el.

Februártól csatlakozik az ügyeleti rendszerhez az utolsó kettő, Pest és Fejér vármegye. Ön szerint zökkenőmentes lesz az 1,7 millió lakosú Budapesten az átállás?

Az ügyeleti rendszer átalakítása elvében és nagyrészt a gyakorlatában jó, azt gondolom, ez egy nagyon szükséges lépés volt. A többéves lépcsőzetes ütemezéssel az első vármegyékben szerzett tapasztalatokat az újonnan csatlakozóknál hasznosítani, így finomhangolni tudták. Előfordulhatnak helyi egyenlőtlenségek, de alapvetően az Országos Mentőszolgálat jól menedzseli a folyamatot. Ezt igazolja, hogy az első izgalmak után a közvélemény elcsendesedett. Budapestre akkor kerül sor, amikor a többi vármegyében már bejáratták a rendszert. A főváros nehezebb falat, mivel viszonylag kis területen közel 2 millió ember ellátása történik. Ezért is nagy sokszor a sorban állás, mint az a sürgősségi ellátásban is tapasztalhatjuk. Ugyanakkor közlekedésileg egy egész más helyzetben, mert minden sokkal jobban elérhető. Bízom abban, hogy ezeket figyelembe véve átgondolt tervezéssel itt is jól fog működni a folyamat.

Mit gondol, milyen év vár 2024-ben a kórházakra? Csak utópia, hogy adósság nélkül zárják az évet?

Küzdelmes, nehéz évünk lesz, mert ápolóból és orvosból sincs elegendő, valamint a kórházak dologi költségeire is kevés pénz jut. Ráadásul a menedzsmentek mozgástere is tovább szűkült, plusz az új kórházigazgatók kiválasztása és megerősödése is időigényes folyamat lesz. Biztató ugyanakkor, hogy lépésről lépésre igazságosabb irányba változhat a kórházak finanszírozása, és az ápolói béremelés is hozhat reményeink szerint némi visszaáramlást a közellátásba.

 

Velkey György János
Velkey György János / Fotó: Papajcsik Péter / Index

 

Küzdeni fogunk továbbra is, hogy a magyar emberek minőségi egészségügyi ellátását biztosítani tudjuk a kórházainkban, de rendszerszinten sajnos nem reális, hogy jelentősen javuljon a szolgáltatások színvonala. Az is biztos, hogy ezután is túl sokat fog kelleni várni az ellátásra, de a várólisták csökkentésére meg kell találnunk a közös utakat a döntéshozókkal. Az adósságállomány sajnos a rendelkezésre álló pénzből nem csökkenthető számottevően az ellátás romlása nélkül.

Dátum