A csúcstalálkozó résztvevői
Nagy érdeklődés kísérte a VIII. Egészségügyi miniszteri-államtitkári csúcstalálkozót, melyet a Medicina Fórum konferencia keretében tartottak meg a Magyar Kórházszövetség rendezésében. A csúcstalálkozó résztvevői konszenzusos javaslatokat fogalmaztak meg az ágazat aktuális helyzetének javítása érdekében, melyet a konferenciát szervezők eljuttatnak a Belügyminisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságára.
A háromszáznál több résztvevő először Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár előadását hallgatta meg az ágazat előtt álló feladatokról, a finanszírozásban várható változásokról. Az államtitkár az átalakítástól gyorsabb és rugalmasabb döntéshozatalt vár. A 2017-es bértámogatás-beépítés óta nem történt változtatás ezen a területen, most a szakmaspecifikus és általános kódkarbantartás mellett igyekeztek beemelni az új technológiákat is. Minderre mintegy 3-5 milliárd forintot tudnak fordítani. 31 milliárd forintértékben fogadtak be eddig csak egyedi méltányosság keretében elérhető gyógyszereket, amelyeket így lakóhelyük közelében válthatnak ki a betegek. A befogadási eljárás során 10-20 százalékos megtakarítást sikerült elérni.
Nem államosítják a szakrendelőket
Nem államosítják a szakrendelőket – erősítette meg újfent a szakpolitikus –, de egy ágazati szoftverfejlesztés során összekapcsolják azok, valamint a háziorvosi praxisok betegforgalmi adatait a vármegyei irányító kórházzal, amely így az OKFŐ-vel és az Államkincstárral együtt rá fog látni a gazdálkodásukra. Azok a 200 óránál nagyobb járóbeteg-szakellátók, amelyek eddig kimaradtak a JIR-csatlakozásból csak azt követően kaphatnak TÉK-emelést, ha bekapcsolódnak az időpont foglalási rendszerbe – sorolta, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben nem lesz intézményhez kötött az e-beutaló, ami lehetővé teszi az ellátás elszámolását, függetlenül attól, hogy a beteg hol veszi igénybe azt.
A korábban megszokottól eltérően az intézmények adósságát idén nem egy nagy összegben, hanem több évközi kifizetéssel rendezik a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás szerint. Ennek megfelelően idén mindössze 42,7 milliárd forintot számmak az adósságok rendezésére, az intézmények jövő év elején kapják a következő nagyobb tételt – jelezte a szakpolitikus.
A miniszteri-államtitkári csúcstalálkozón részt vett Gógl Árpád, Kökény Mihály korábbi miniszter, Horváth Ildikó korábbi államtitkár és felkért résztvevőként Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, aki helyettes államtitkárként dolgozott korábban.
Konszenzusos megállapodás szükséges
Miért nem hívták meg a Magyar Orvosi Kamarát? Hiszen itt az orvosokról is szó van! – ezzel nyitotta előadását Mikola István, aki a kamara alapító tagjaként tette fel a kérdést a szervezőknek.
Vannak hibák és tévutak, amelyeket ki kellene javítani – folytatta az első Orbán-kormány második egészségügyi minisztere, aki szerint a hazai lopakodó és kiszámíthatatlan reformfolyamatok helyett koherens szabályozásra és konszenzusos megállapodásra van szükség, mert a szakmának szüksége van a jó mankókra.
Az ágazat alulfinanszírozottságát és a kórházak adósságának gyors növekedésével kapcsolatban úgy fogalmazott, „a mi bajaink a nemzetgazdaság bajaivá is válnak”, majd – ahogy korábban is minden alkalommal – a szabad szellemi foglalkozású orvoslás bevezetését javasolta. Megjegyezte azt is, hogy a magánellátóktól ugyanazokat a minőségi standardokat kellene megkövetelni mint az állami szolgáltatóktól.
Nem értem! – adta előadása címéül Rácz Jenő, az első Gyurcsány-kormány második egészségügyi minisztere, aki arról beszélt, hogy miközben az állampolgárok számára a legfontosabb érték a saját és családjuk egészsége, az orvostársadalom pedig az egyik legnagyobb lobbierővel rendelkező közösség, a politikai pártoknak máig nem sikerült megegyezniük a ciklusokon átívelő ágazati stratégiában, „pedig egy irányba kellene húzni”. Lehet tudatosan szűkíteni az ellátási csomagot, de a romló hozzáférhetőség a sok hónapos várakozás olyan ellátásokra, amelyekre feltétlen szükség lenne, az egyén életesélyeit is rontja.
Nincs kotta, hiányzik a zenészek egy része, így a legkiválóbb zenekar is csak diszharmóniában tud játszani – figyelmeztetett az exminiszter, újabb felkiáltójelként pedig az önkormányzati választások eredményeit vetítve fel, ahol számos olyan város nevei szerepeltek, ahol politikai következménye lett a helyi kórház működési zavarainak.
Az embereknek vannak szükségletei és javai, nem az államnak – szögezte le Rácz Jenő, aki szerint szakítani kell azzal a kormányzati szemlélettel, amely súlyos kiadási tehertételként tekint az egészségügyre, holott az alapvetően járul hozzá az ország gazdasági teljesítőképességéhez.
Változtatni kell az orvosok jogállását
A csúcstalálkozó résztvevői konszenzusos javaslatokat fogalmaztak meg az ágazat aktuális helyzetének javítása érdekében, melyet a konferenciát szervezők eljuttatnak a Belügyminisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságára.
Ezek között szerepelt egyebek mellett az, hogy meg kell változtatni az orvosok jogállását, hiszen ők az egészségügy fontos tényezői, szerencsésnek tartanák a szellemi szabadfoglalkozású státusz bevezetését. Elhangzott az is, hogy vissza kell állítani a Magyar Orvosi Kamara státuszát is, hiszen számos morális-etikai kérdésben jelentős szerepük van.
Ismét előkerült az önálló egészségügyi minisztérium felállítása, hogy az ágazatnak nagyobb legyen az érdekképviselete a kormányban, bár e kérdésben az is elhangzott, hogy egy államtitkárságot is fel lehetne ruházni jelentősebb hatáskörrel. Az egészségügy kormányzati irányítását nem lehet szétforgácsolni, ám az ágazat működése nem egy minisztérium felelőssége.
Felvetették azt is, hogy mindenfajta átalakítást alapos előkészítésnek kell megelőznie, csak a valid adatbázisok képezhetik a hosszú távú, konszenzusra épülő változások alapját. Utoljára a 2011-ben elfogadott Semmelweis Terv mutatott egyértelmű irányt a szükséges átalakításokról, melyet alapos előkészítés, társadalmi párbeszéd előzött meg, ám a bevezetése elmaradt. Kitértek arra is, hogy öt éve nem jelenik meg a korábban jól működő humán erőforrás monitoring rendszer, így nem tudni, valójában hányan is dolgoznak az egészségügyi intézményekben.
Sürgető a köz- és magánellátás jogi szabályozása
Azt is javasolják a döntéshozóknak, hogy vizsgálják felül a rezidensek ügyeletét, ugyanis annak ellenére, hogy csak három hónapos gyakorlat után ügyelhetnének, sok esetben ennél korábban osztják be őket, használják orvosi pecsétjüket, ha szükséges, aminek jogi következményei lehetnek.
Vitát folytattak a köz-, és magán egészségügyi ellátás jelenlegi helyzetéről. Sürgetik, hogy mielőbb törvényben rendezzék e két ellátási forma együtt élését. Látható ugyanis, hogy szükség van mindkét szolgáltatásra, különösen a hiányszakmákban. Az legyen a cél, hogy a közellátást emeljék fel a magán szintjére, amihez az egészségügyi ágazat költségvetésének jelentős növelése szükséges. Jelenleg a GDP arányos kiadás 1 százalékkal alacsonyabb a 2010 előttihez képest. A költségvetés nominális növelése nem követi az ágazatot érintő inflációt. „Akkor derül ki, hogy prioritás az egészségügy, ha megfelelő pénzt allokálnak a működéséhez.”
Meg kell erősíteni a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőt
Elkerülhetetlen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő megerősítése, megfelelő számú szakember biztosítása ahhoz, hogy szolgáltatásvásárló biztosítóként működhessen. Fontos bekapcsolni a magánellátást is az EESZT rendszerbe annak érdekében, hogy az állami szolgáltatókkal azonos ellenőrzés vonatkozott rájuk, valamint azért is, hogy egy-egy beteg kórelőzménye követhető legyen. A köz-, és magánellátás szabályozásával elkerülhető lesz, hogy a magánszolgáltatókon keresztül fennmaradjon a paraszolvencia.
A miniszteri csúcs résztvevői kiemelt fontosságúnak tartják a népegészségügy előtérbe helyezését. Úgy látják, hogy az egészséges Magyarország 2021-2027 kormányprogramot akkor lehet megvalósítani, ha törvényerőre emelik. Elhangzott az is, hogy a nem fertőző betegségek megelőzését célzó ENSZ határozat határideje 2025, ami bizonyára tovább tolódik, pedig hazánk lakosságának egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen. A negatív folyamatok megállítása érdekében fontosnak tartják az iskolai egészségtan tantárgy bevezetését, és elengedhetetlennek azt, hogy a népegészségügyi programok népszerűsítésében támaszkodjanak azokra az egészségügyi dolgozókra, akik először találkoznak a páciensekkel. „El kell adni minden programot, amelyben a sajtó megnyerése fontos.” Bármilyen jó program konszenzus és megfelelő kommunikáció híján elhal.
A korábbi egészségügyi vezetők azt is javasolják a kormányzatnak, hogy szakemberek bevonásával mielőbb foglalkozzanak az egészségügyi jövőkutatással, hiszen a klímaváltozás, az egészségügyi technológiák változásának követése létkérdés, azt követni kell az ágazatnak.
Forrás: Medicalonline, Magyar Kórházszövetség